CS!: Milyen érzés újoncnak lenni egy ilyen népszerű mozifilm-sorozatban?

Robert Pattinson: Hát, azt hiszem jobban meg voltam ijedve, mint kellett volna. Azt hiszem, elég könnyen betudtam illeszkedni, mindenki nagyon barátságos volt, így nem volt valami nehéz dolgom. Azt hiszem az, hogy újonc voltam nem befolyásolt semmiben.

Stanislav Ianevski: Úgy érzem, hogy amit csinálok nem igazán változtatott meg semmiben. Úgy érzem, hogy most egy új család tagja lettem. Szerintem elég jól be tudtam illeszkedni.

CS!: Szerettétek az eddigi filmeket ezelőtt vagy nem is ismertétek őket?

Stan: Hát, én nem igazán ismertem őket, de amint megkaptam a szerepet, beszereztem az összes könyvet és a filmeket is.

Robert: Többé-kevésbé nálam is ez volt a helyzet. Nem olvastam egyik könyvet sem, míg nem hallottam a válogatásról. Kb. egy héttel, a meghallgatás előtt olvastam el a könyvet. Eléggé felkészületlen voltam .

CS!: Stan, ez életed első mozifilmje. Milyen érzés belecsöppenni egy ilyen rendkívüli forgatásba, milyenek az első tapasztalataid?

Stan: Hát, nem igazán tudtam előre, mibe fogok belecsöppeni, így azt hiszem valahogy elég lazán vettem. Aztán, idővel, elkezdtem csodálkozni magamon, elkezdtem gondolkodni a jövőn, hogy milyen hatása lesz annak, amit most csinálok, úgy értem, az egész világon látható leszek majd a képernyőkön jövőre. Egy kicsit ijesztő érzés volt akkor. Megpróbálod kihozni magadból a legjobbat a nézők kedvéért.

CS!: El tudnád mesélni, hogyan kaptad meg Viktor Krum szerepét?

Stan: Nos, ezelőtt én csak kisebb iskolai darabokban játszottam. Izraelben csak jelentéktelen darabjaim voltak. A mostani iskolámban kaptam meg a szerepet. Egy délutánon volt a jelentkezés, és én késésben voltam, beszélgettem az egyik barátommal az iskolából, késő délután rohantam jelentkezni. A casting igazgató arra sétált, és meghallotta a hangomat. Megfordult és azt mondta a drámaszak-vezetőnek, hogy szeretné, ha elmennék egy válogatásra. Így kezdődött. Nagyon sok válogatáson voltam, aztán találkoztam Mike-kal, és megkaptam a szerepet.

CS!: Milyen Mike Newell mint rendező? Atyáskodott az új, fiatalabb színészek felett?

Robert: Bizonyos mértékben. Mindenki azt mondta, hogy nagyon irányítja a színészeket, és hogy

eléggé megfogja őket. Ez csak elmélet. Pontosan megmutatja azt, amit látni akar tőled. Ezen nincs semmi kifogásolnivaló. Nem tesz különbséget színész és színész között . Ugyanúgy beszél hozzád, mint Alan Rickman-hez vagy bárki máshoz. Nagyon jól lehet vele együtt dolgozni.

Stan: Nagyon szigorú hangulatot tud teremteni maga körül, és azt hiszem ez a színészek számára nagyon motiváló.

CS!: A többi színész közül, akikkel most együtt dolgoztok, ki gyakorolta rátok a legnagyobb hatást?

Stan: Személy szerint, minden egyes színésznek ebben a filmben megvan a maga erős oldala, és mindenki nagy benyomást keltett bennem, de különösképpen Dumbledore - Michael Gambon, és Alan Rickman. Úgy tűnik a nagy színészek sokkal barátságosabbak, mint hittem volna, és azt az érzed keltik benned, hogy azért vagy ott, hogy jól érezd magad, nem pedig a munka miatt.

(Éppen most csatlakozott Clemencé Poésy a két fiúhoz.)

CS!: Mivel csak most csatlakoztál hozzánk, milyen érzés az újnak lenni egy ilyen népszerű filmben?

Clemencé Poésy: Nagyon jó volt, tényleg. Mindenki nagyon barátságos volt. Semmilyen tekintetben nem érzeted magad idegennek. Nagyon kedvesen fogadtak, és mivel új filmről van szó, nem mi vagyunk az egyetlen újak.

CS!: Milyen volt leforgatni a Trimágus Tusa jeleneteit?

Robert: A labirintusos forgatás legelején fizikailag elég megerőltető volt. A legtöbbet én, Stan és Dan forgattunk ebben a részben, a legtöbb speciális effektus elég valódinak tűnt. Az egész hidraulikus működtetésű volt, így a labirintus megszorongatta az embert, és senki nem tudta, hogy úgymond meg fog-e halni vagy nem, mert elzárta az összes utat. Ez az egész elég izgalmas dolog volt. Soha nem csináltam még ilyet ezelőtt.

Stan: Ez volt a legelső, amit leforgattunk, és elég sokat nevettünk közben. De néha kicsit meg is ijedtünk.

CS!: Mik azok a dolgok, amik ellen mindannyitoknak ki kellett állnia a labirintusban, ami a Tirmágus Tusa 3. feladata volt?

Clemencé: Veszélyes dolgok, azt hiszem. Még nem láttuk őket.

Robert: Mivel kellett megküzdenünk? Nem kifejezetten szörnyetegek ellen kellett harcolnunk . Egy kicsit másképp mutatja be a film, mint ahogy a könyvben le van írva. Elég sok különbség van. Itt a legnagyobb ellenséged önmagad vagy, az elszigeteltséged és a félelem, hogy mi vár rád a következő sarkon, és az, hogy nem tudod mi fog történni. Itt inkább maga a labirintus veszélyes, mert él, nem pedig a szörnyek és miegyéb, ami benne van. Sosem tudhatod, hogy mi van a sarkon túl, de minden versenyző megőrül a versenydrukktól, a félelem miatt, mintha rádtelepedett volna a sötétség.

CS!: Akkor nem fogunk 15 láb magas pókot látni, mint a könyvben?

Robert: Nem, de sokkal félelmetesebb lesz. Igazából ezt nem szabadna most vita tárgyává tenni.

CS!: Melyik volt a legjobb jelenet, amit leforgattatok, és amit a legjobban vártok hogy megnézhessétek a mozivásznon?

Robert: Azt hiszem, talán a labirintus jelenet utolsó képsorai, illetve a nagy harc jelenet a végén. Ez tényleg nagyon, nagyon jó lesz.

Stan: Én is inkább az akciójeleneteket várom, különösképpen azt, amit Rob és én forgattunk még a legelején, mikor a labirintusban harcoltunk. Erre tisztán emlékszem.

CS!: Most már tudjuk melyik volt a legnehezebb rész, de mi volt a legviccesebb, amit csinálnotok kellett?

Robert: Talán a fizikai megpróbáltatások voltak ugyanígy a legviccesebbek is. A víz alatti rész nagyon klassz volt, de egyben egy kicsit bizarr is. Sehol máshol nem tapasztalhatsz ilyet. Semmi nincs a medencében, ez az a rész, amire már nagyon kíváncsi vagyok, mert akkor ott semmit nem láttam. Teljesen díszletmentes volt minden.

CS!: Beszélnétek egy kicsit a víz alatti tréningről, amit a második feladat előtt kellett csinálnotok?

Robert: Csak a labirintus jelenet előtt kb. 3 hetes tréningen kellett részt vennem, ez volt a legelső, amit csináltam. Meddig is forgattuk a víz alatti jelenetet? Azt hiszem 2 hónapig, de én csak 3 hétig voltam ott. Egy kicsit furcsa volt, mert nem láttál semmit. Mindenki kék búvárruhában volt és beletömnek valamit a szádba. Kapsz egy fülhallgatót a víz alá, ami állandóan mondja az instrukciókat, „Ijedj meg jobban” vagy „Ne lélegezz”, meg ilyeneket. (nevetés)

CS!: Valamelyikőtöknek volt búvárengedélye ezelőtt, és tudtátok hogy ennyit kell úszni, mikor megkaptátok a szerepet?

Robert: Nekem nincs, csak tudok úszni.

Stan: Nekem sincs.

Clemencé: Azt hiszem, megkaptuk a megfelelő kiképzést. Nekem ez volt az első alkalom, soha nem búvárkodtam ezelőtt, de tudom, hogy megbizonyosodtak arról, hogy tudok-e úszni, mielőtt megkötöttük a szerződést.

CS!: Melyikőtök töltötte végülis a legtöbb időt víz alatt?

Robert: Én nem tudom, mert [Clemencé-nek] kellett megküzdenie a kákalagokkal.

Clemencé: Nem hinném, hogy ennyit kellett volna, de később kaptam még többet.

CS!: Milyen nem létező szörnyeteggel harcolni egy kék hátterű tartályban?

Clemencé: Először eléggé ijesztő, de csak mert nem tudsz lélegezni. Ez egyszerűen nem természetes, és te csak fel akarsz menni a felszínre. Folyton azt mondogatják, hogy hozzá fogsz szokni, csak hagyd abba a felszínre mászkálást. Ténylegesen három órát töltesz a víz alatt, ami végülis nem is olyan rossz, mert nagyon lazító. Nagyon békés világ.

Robert: És közben nem képzelsz sokat magadról, mert tudod, hogy bármit csinálsz is, úgy nézni ki, mint egy idióta.(nevetés)

CS!: Fiúk, nektek mit kellett csinálni a víz alatt?

Robert: Nekem csak nézelődnöm kellett, (nevetés) és egyszer mondanom kellett Harry-nek, hogy siessen, úgy összességében nekem nem sok teendőm volt.

Clemencé: Tudtál beszélni a víz alatt?

Robert: Nem, igazából nekem sem kellett sok mindent csinálnom. Csak az órámra kellett mutatnom. Olyan sok klór volt a vízben, hogy nem láttuk egymást, így majdnem az egész nap azzal telt el, hogy megtalálják a megfelelő horgot. Nem tudsz mindent megfelelően időzíteni.

CS!: Robert, a te karaktered meghal a könyvben, milyen érzés volt eljátszani ezt a filmben?

Robert: Nos, „élőben” még nem haltam meg, de párszor már voltam halott. Érdekes, eléggé pihentető érzés volt. Úgy érzed magad, mintha egy valami pszihológus lennél, mert mindenki elmondja neked a bánatát, és te csak ott fekszel és hallgatod. Elég jó volt, semmi rossz érzés nincs bennem így pár héttel azután . Élveztem.

CS!: Az összes kosztüm közül, amiket a film forgatása alatt hordtatok, melyiket szerettétek a legjobban?

Clemencé: Azt hiszem a báli ruhám lesz az. Igazából még nem volt rajtam, csak felpróbáltam. Már nagyon várom, hogy felvehessem. Ezt a részt decemberben fogjuk forgatni, természetesen, így elég hideg lesz, de nagyon szép ruha.

Robert: Azt hiszem az a ruha, ami akkor van rajtam mikor már meghaltam, a temetési ruhám. Nyitott koporsót kértem.

Clemencé: Aztán megjelent a saját temetésén. Odajött és végignézte. (nevetés)

Robert: Azt hiszem a széttépett, vérfoltos kosztüm a kedvencem, amit Voldemort visszatérésekor viseltem.

Stan: Szeretem a labirintus kosztümömet is, mert ez a legpuhább mindegyik közül. Pamutból van, és jobban szeretem a lágyabb ruhákat.

CS!: Stan, az összes ruhád elég nehéznek látszik. Nem volt meleged bennük?

Stan: Nem nagyon szeretek izzadni, de ezt kellett hordanom.

Clemencé: Lecseréljük, ha gondolod. (nevetés)

CS!: Kviddicsezni is látunk majd a filmben?

Stan: Hát, már kipróbáltam a seprűmet, és fogunk kviddicsjeleneteket forgatni, de ez még a jövő.

CS!: Úgy tűnik a negyedik könyvben, előtérbe kerülnek a serdülő hormonok. Érzékelhető volt ezt a forgatás alatt is?
(Mind a hárman egymásra néznek, próbálják eldönteni, ki válaszoljon. Aztán mindkét fiú Clemencére néz, és elkezdenek nevetni)

Arról van szó, hogy én mindig 15 csinos lány társaságában vagyok, így mikor végigsétálunk a díszletek között, megkapjuk azokat a bizonyos extrákat, (sóhajt) mert ez egy csoport. Nem hiszem, hogy ilyenek lennénk, ha magunk lennénk

CS!: Robert, tudnál mesélni nekünk a hírnévről, ami mint a Roxfort bajnoka és a nagy Harry Potter küzdőtársául megillet?

Robert: Ez elég klassz dolog, viszont itt Harry Potter-ről van szó, így igazából esélyed sincs felülmúlni őt. A nagytermi jelenetnél a kiválasztásom utáni reakciók, ahogy hallani fogjátok, hogy mindenki azt suttogja „Cedric az”….”Cedric az” …Ez tényleg tök jó. Nagyon felemelő érzés.

CS!: Milyen együtt dolgozni Daniel Radcliffe-fel?

Robert: Nagyon jó. Mindent megtettem és majdnem minden páros jelenetben Dan-nel dolgoztam, így, igen, nagyon jól kijövünk egymással.

Stan: Nagyszerű fiú. Egyszerűen elképesztő. Nem tudok mást hozzátenni.

Clemencé: Én sem.

Robert: Hihetetlenül keményen dolgozik.

Clemencé: Igen, igazi profi.

Stan: Mindig barátságos, és bármikor hajlandó segíteni.

Robert: Mindezek mellett neki még magánórákra is kell mennie. Aztán a suli után rohanás forgatni, nap mint nap, az év 365 napjában. Ez egyszerűen hihetetlen, én soha nem lennék képes erre.

CS!: Mesélt valaha Daniel, Rupert vagy Emma az őrült rajongókról, akikkel a film megjelenése után számolnotok kell, vagy próbálnak titeket megkímélni ettől?

Robert: Találkoztunk, és beszélgettünk egy kicsit Dan apukájával a rajongóknak szánt karácsonyi üdvözlőlapokról. Azt hiszem 20,000 karácsonyi lapot nyomtattak ki első körben csak a saját fanclubjának. Elképesztő ez a szám. Egy héttel a kiválasztás bejelentése után már kaptam rajongói leveleket, olyan emberektől, akiknek fogalmuk sincs, hogy ki vagyok én valójában. Ez nekem elég furcsa volt.

CS!: Mit mindent tanultatok a film forgatásából?

Clemencé: A legfontosabb, hogy hogy kell játszani kék háttér előtt. Úgy értem, hogy én még soha nem csináltam ilyet ezelőtt, és a víz alatti forgatás is elég tanulságos volt.

Robert: Igen, azt hiszem a kék hátteres dolog, azt hiszem ehhez soha nem fogok hozzászokni. Forgattam már olyan filmet, amiben szintén kellett kék háttér előtt játszani, így volt valami elképzelésem, de nem olyan mértékben, mint ennél a filmnél. Azt hiszem a dogok szakszerűsége is elég nagy tapasztalat volt nekem.

Stan: Nekem minden új, amit csinálunk. Úgyhogy én nagyon sokat tanultam.

CS!: Április óta dolgoztok a filmen és jövő márciusig fog tartani. Tudjátok már mit fogtok utánna csinálni?

Robert: Én januárban újból elkezdek válogatásokra járni, addig még van egy hónap pihenőm, utána majd meglátjuk mi történik.

Stan: Előbb beszélnem kell az ügynökömmel, de remélem, még nincs vége.

Clémence: Nekem jelenleg két francia film van betervezve, egy tavaszra, egy pedig nyárra, így elég elfoglalt leszek. Kisfilmek.