- Mit éreztetek, amikor újra megláttátok magatokat a vásznon?
- Rupert: Fura érzés volt, úgy is fogalmazhatnék, hogy kicsit félelmetes, de fantasztikus.
- Dan: Na, én nem szeretem magam nézni a mozivásznon.A barátaimmal láttam a filmet az elso sorokból, és az utolsó jelenetek egyikében az arcom beteríti az egész vásznat, olyan volt, mintha a nézoközönség elott tömtem volna a fejem. Szürreális, ijeszto élmény volt, bár már hozzászokhattam volna.

- Más volt Alfonso Cuaronnal dolgozni, mint Chris Colombus rendezovel?
-Dan: Mindent, de mindent, amit Chris-tol tanultunk az elmúlt két évben – ami nem kevés – tudtunk kamatoztatni a másik rendezonél is. És kihívás is volt egyben, mert másfajta elvárásai, munkastílusa volt Alfonsónak, de nagyon sokat segített, hogy képesek legyünk átállni.
- Rupert: Megijedtünk, amikor meghallottuk, hogy más rendezo dirigálja a mozit, mert nagyon közel kerültünk Chris Colombushoz, én személy szerint teljesen hozzánottem. De Alfonso nagyon király, jól éreztük magunkat a társaságában.

- Az utolsó részben farmerban és pólóban vagytok végig, megkönnyebültetek, hogy nem kell iskolai uniformist viselni?
- Emma: Sokkal kényelmesebb volt végre normális ruhában forgatni, egyszerubb volt megoldani a kaszkadorjeleneteket is, és végre kibontakozott a karakterek másik arca. Arról nem is beszélve, hogy tinédzserek vagyunk, jobban is illik hozzánk ez a cucc, ami egyébként a sajátunk.
- Dan: Sok jelenet a nyári szünetben játszódik, és melyik gyerek hord uniformist nyaraláskor, Hermionét kivéve persze…. (nevet)
- Rupert: Sajnos Ron az Ron maradt, ezért én kénytelen voltam azt az átkozott kardigánt hordani, szerintem már soha nem válok meg tole.

- Szerintetek hogy fog alakulni az életetek a Harry Potter filmek hatására?

- Emma: Imádok játszani, énekelni, táncolni. Annyi lehetoség van a filmvilágban, remélem valahol kikötök. Talán a színpadon, nem tudom még. Szerintem bármit kipróbálok, ha felkérnek.
- Dan: Engem egy csomó más dolog is érdekel a filmezésen kívül, itt van mindjárt a zenélés, legszívesebben egy rock bandában nyomulnék. Persze szeretek szerepelni, benne akarok maradni ebben a körforgásban.
- Rupert: Én is maradnék a mozi csinálásnál, míg kisebb voltam, jégkrémárus akartam lenni, ezt tartottam a legideálisabb munkának.

- Milyen érzés a legokosabbnak lenni a kölykök között? Szerinted a lányoknak tényleg több eszük van, mint a fiúknak?

-Emma: Hát persze! Imádom Hermionét játszani, o olyan karizmatikus egyéniség. A harmadik részben egyszeruen elbűvölt a csaj, a könyvek közül is ez a kedvencem, és bevallom, az azkabani fogoly forgatókönyve tetszett legjobban. Az elso két epizódban mindenki kigúnyolja, rondán viselkednek vele, o meg mintha figyelmet sem venne róla. De most fordul a kocka, nem hajlandó elviselni többé, hogy hülyének nézik, bever egyet Malfoy képébe és vihart támaszt a tanárok ellen. Teljesen megváltozik, nagyon meno csaj lesz, eros és heves.

- Még mindig annyira élveztétek a forgatást, az interjúkat, a premiereket, mint az elso alkalommal? Ha ti dönthetnétek el, hogy mi történik végül a varázslótanoncokkal, hogyan folytatnátok és fejeznétek be a történetüket?
- Dan: Mindig magát a filmezést élveztem a legjobban ebben a munkában, a többi, a sajtótájékoztatók, fotózások, premierek csak körítés. Az emberek szerint ez nagyon kemény munka, nem tudom. Tényleg az lenne? Én élvezem, nem fáradok bele. Lehet, hogy sokan megharagszanak rám azért, amit most mondok, de szerintem Harry Potter meg fog halni. Van egy teóriám, eszerint Harry-nek és Voldemortnak ugyanaz a végzete. A negyedik könyvben ez benne is van. Voldemort csak úgy tud meghalni, ha Harry is vele hal. De lehet, hogy nagyot tévedek.
- Emma: Én nagyon közel érzem magam Hermiónéhoz, mindig a védelmembe veszem, amikor olvasom a könyvet, remélem, hogy valami olyat fog csinálni, amit nagyon szeret. Remélem, hogy boldog felnott válik belole.

- Ronnal?

- Emma: Talán… Lehetséges… ha ez teszi boldoggá.
- Rupert: Én meg azt szeretném, ha Ron gonosszá válna. Az olyan vagányság lenne, ha nem is egy velejéig romlott, de egy gonosz figurát alakítani.

- Mi az, amit nem szerettek a filmezésben?
- Rupert: Az azkabani fogolyban van egy patkányos jelenetem. Amikor Skóciában forgattunk, rám pisilt az a dög. Undorító volt.

- A rendezo megkért benneteket, hogy írjatok egy esszét a karakteretek fejlodésérol. Mit írtatok?
- Dan: Hú, ez nagyon régen történt, már el is felejtettem. Csak arra emlékszem, hogy a végére félelmetesen hasonlítottunk a szerepünkre. Emma utálja ha ezt szóba hozom, de én egy A4-es oldalt írtam Harry-rol, míg õhúsz oldalt telekörmölt.
- Emma: Nem! Ez nem igaz! Mindig többet és többet mondasz, az elején még tíz volt, aztán tizenketto, tizenhat, most meg húsz? Ugyan már! Nagyon nagy betukkel írok, és nagy távolságot hagyok a sorok között, Oké?
- Rupert: Én meg nem írtam semmit, egyszeruen elfelejettem. (nevet)

- David Heyman, a producer azt mondta, hogy egyszer túl idosek lesztek a szerephez. Rosszul esne, ha többé nem kérnének fel Potter-mozira? Más filmben szívesen dolgoznátok?
- Dan: Bármi történhet. Egy évig tart a forgatás, és csak hat hónap múlva van a filmek premierje, és persze közben öregszünk… ki tudná így megmondani, mi várható? Nem akarok hazudni, fura lenne mást látni Harry szerepében a vásznon, nem biztos, hogy örülnék neki. De mit tehetek? Egyébként néhány hónap múlva tizenöt éves leszek, Harry most tizennégy. Nem áthidalhatatlan különbség.
- Rupert: Én maradni akarok, élvezem Ron szerepét játszani.
- Emma: Csak két hete kezdtük a negyedik epizód forgatását, dolgozunk, én nem látok ennél messzebb egyelore...

- Mit jelent nektek a felnotté válás?
- Dan: Majd megtudom, ha felnövök.
- Rupert: Nekem mélyült a hangom, meg nottem is, egyelore ennyi.
- Emma: Én imádok tinédzser lenni, ez a nagy felfedezések ideje, lehet, hogy hibát-hibára halmozok, de egy csomót tanulhatok belole.

- Nem ijesztett meg benneteket, hogy nagy színészekkel kellett dolgoznotok?

- Dan: Mióta elkezdtem játszani, nagy csodálója vagyok Gary Oldmannek. Láttam minden filmjét, és az egyik legfantasztikusabb színésznek tartom, ezért nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy játszhattam vele. Gary Oldmannel, David Thewlisszel, Timothy Spallal és Alan Rickmannel egy szobában lenni is csodálatos, de egyben ijeszto érzés. No nem azért, mintha ijesztgettek volna minket, csak mert annyira tiszteljük oket.
- Emma: Nekem már az is sokat segített, hogy nézhettem oket játszani, Emma Thompson alakításától majd elájultam!

- Mit kezdetek a pénzzel, amit a filmezéssel kerestek?
- Dan: Én a bankban tartom, nem nyúlok hozzá, legfeljebb CD-ket veszek.
- Emma: Nekem 25 éves koromig kamatozik a pénzem, gondolom egyszer majd elköltöm…
- Rupert: A pénz nem igazán fontos az életemben, de jó ha van. Én vettem egy tök jó biciklit.

- Mi hiányzik az életetekbol a filmezés miatt?
- Dan: Semmi, ugyanolyanok vagyunk, mint az összes 13-14 éves gyerek, nem hiszem, hogy bármibol kimaradtunk volna, szerintem késobb sem bánom majd, hogy úgy éltem, ahogy.
- Emma: Dant és Rupertet az elso rész óta ismerem, semmit sem változtak, remélem én sem.
- Rupert: A suliból tényleg sokat hiányoztunk, de ezt bónuszként is felfoghatjuk! (nevet)