Luna remek karakter, imádom őt játszani

Drogheda új Harry Potteres csillaga, Evanna Lynch, Marie Kierans-szal beszélget.

MK: Hány éves voltál, amikor először rátaláltál Harry Potterre?

EL: Nyolc vagy kilenc lehettem. Akkoriban lányos könyveket olvastam, és nem igazán fűlött a fogam egy tizenegyéves szemüveges fiúról olvasni, de azért anyukámnak sikerült rávennie egy idő után. Az első fejezet után beleszerettem a történetbe.

MK: Mi vonzott annyira a könyvekben? Mi tetszik Harry Potterben?

EL: Ezt nehéz szavakba önteni. A könyveket olvasva elszabadulhatok a környezetemből, és megfeledkezem a saját problémáimról. A Harry Potter ilyen.

Néha, amikor ideges vagyok, és ki akarok kapcsolni, akkor belépek a Harry Potter által nyújtott varázslatos kitalált világba, ahol minden olyan más és üdítő, ugyanakkor a főszereplők olyan hitelesek és modernek, hogy nagyon bele tudom élni magam a történetbe. A szereplők nem tűzokádó szörnyetegek, akik meg akarják hódítani a világegyetemet, hanem normál tinédzserek, csak a szituáció más. Azt hiszem részben emiatt szeretem, de pontosan nem is tudom miért. És ez így jó...

MK: Mikor és hogy értesültél arról, hogy Luna szerepére meghallgatást tűztek ki?

EL: Mielőtt megkaptam a szerepet, minden nap ellátogattam a Mugglenetre (Harry Potteres honlap) és úgy négy hete pont a híreket nézegettem, és ott állt, hogy nyílt Luna Lovegood szereplőválogatást fognak tartani.

MK: Miért mentél el a meghallgatásra? Csak úgy, pillanatnyi hóbortból? Kedvtelésből?

EL: Nem, mindigis Luna szerettem volna lenni. Ő a kedvenc szereplőm az ötödik könyvbeli megjelenése óta, és arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne őt eljátszani. Már azelőtt is írtam a Warner Bros.-nak, hogy hadd menjek el egy meghallgatásra, aztán a barátaimmal készítettünk egy felvételt arról, ahogy Lunát játszom, de nem kaptam ezekre választ.

Nagyon meglepett, amikor a nyílt meghallgatásról olvastam, mert már előtte olvastam, hogy a WB leszűkítette ötre a lehetséges Lunák számát, ezért már teljesen lemondtam róla. Amikor hallottam, hogy írek is mehetnek, tudtam, hogy ott a helyem.

MK: A családod támogatott a döntésedben? Ki ment veled?

EL: Nos, mindenki tudta, hogy ez az álmom, ugyanakkor féltek, hogy nagyon kevés eséyem van, mivel ír vagyok, nincs korábbi színjátszási tapasztalatom, és úgy gondolták túlságosan reménykedem a sikerben. Édesapám érezte milyen fontos ez nekem, és hogy legalább meglegyen rá az esélyem, eljött velem. Tudtam, ha elmegyek, akkor legalább annyi esélyem lesz mint a többieknek. És azt is tudtam, ha nem megyek el, akkor életem végéig bánni fogom.

MK: Mesélj a londoni meghallgatás napjáról. Idegtépő volt?

EL: Azért nem volt idegtépő. Mindig közel éreztem magam Lunához, így az eljátszása természetes volt. Nem olyan volt mint egy matek doga, ahol erölködni kell, hogy mindent jól csináljak. És ha túl ideges lettem volna, akkor nagyon elszúrtam volna. Persze azért egy kicsit izgultam, de csak egy kicsit. Négy órán keresztül álltunk a sorban, aztán bementem és felsorakoztattak a többi lánnyal.
Aztán előre kellett lépnünk, bemondani a nevünket, hogy honnan jöttünk, és két hölgy minden sorból kiválasztott egy-két lányt. Ezután, be kellett mennünk egy másik helyiségbe, adtak egy szövegrészletet amit meg kellett tanulnunk.
Utána egyesével kellett bemennünk egy újabb helyiségbe, ahol egy másik hölggyel kellett előadni a szöveget, egy férfi pedig videóra vette. Megkértek, hogy olvassam fel újra és újra a szöveget, én pedig reménykedtem, hogy ez jót jelent. Mire végeztünk, már nagyon meg voltam szeppenve.

MK: Mi történt miután visszahívtak? Tényleg be kellett menned egy próbafelvételre? Az milyen volt?

EL: Igen, egy héttel később volt a próbafelvétel. Olyan gyorsan történt az egész, az egyik héten még iskolában voltam, a másik héten pedig már a Leavesden Studios-ban, és Dumbledore irodájában kellett jeleneteket felolvasnom Daniel Radcliffe-fel. Fura volt. És ijesztő is egy ilyen nagy Harry Potter rajongó számára. Alig bírtam felfogni. Szuper volt, de egyben elképesztő is.

MK: Mikor értesültél arról, hogy tiéd a szerep, és milyen érzés volt?

EL: Egy kicsit elkenődve jöttem haza a próbafelvételről, mert tudtam, hogy nagy a valószínűsége, hogy soha többet nem láthatom újból azt a fantázia-stúdiót. Azt vártam, hogy vagy nemet mondanak, vagy újabb próbafelvételre hívnak. Kővédermesztett, amikor hétfőn felhívtak (négy nappal a próbafelvétel után), hogy enyém a szerep. Teljesen ledöbbentem, és nem igazán tudtam felfogni mi történt. Azt hittem csak egy szörnyű vicc, vagy le akarnak tesztelni, de ennek ellenére is nagyon belelkesültem. Sajnos nem ugrálhattam örömömben, és nem is sikítozhattam, mert pont a zöldségesnél voltam, anyukámnak kellett vennem pár dolgot, és nem akartam magamra vonni mindenki figyelmét.

MK: Kinek árulhattad el a hivatalos bejelentés előtt?

EL: Igazából senkinek! Én január 23-án tudtam meg, a hivatalos bejenetést pedig február 2-án tették.

MK: Milyen volt ezzel a titokkal élni?

EL: Nagyon nehéz. Napokig magamban kellett tartanom, és úgy csinálni, mintha minden a régi lenne, ami szörnyű volt, hiszen az álmom közben valóra vált, a barátaim pedig minden nap kérdezgették, hogy hívtak-e már. Amikor aznap hazamentem, a másnapi francia dolgozatra kellett tanulnom, mintha az lenne a világon a legtermészetesebb!
A legjobb barátaimnak egy nappal a hivatalos bejelentés előtt elmondhattam, de megígérték, hogy nem mondják el senkinek. Azt hiszem nem mindenki tartotta be a szavát!

MK: Bíztatnál más lányokat is arra, hogy ők is próbálják beteljesíteni az álmukat?

EL: Természtesen! Sosem szabad feladni. Az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket. Az én esetemben is elég valószínűtlennek indult, de azért mégsem volt lehetetlen. Amíg van esély, addig nem szabad feladni.

De azért nem szabad az ember egész életét egy olyan álomra feltenni, ami talán sosem fog beteljesülni, inkább legyen az embernek több álma. És az álmokért meg is kell dolgozni.

Ha nem úgy alakul, ahogy tervezted, ne aggódj, majd jön valami más. Szóval, nem szabad feladni, megtérül a befektetett energia.

Egyébként miért csak lányok szerepelnek a kérdésben? A fiúknak is lehetnek álmaik.

MK: Mikor kezdesz forgatni, és meddig fog tartani?

EL: Én csak márciusban kezdek, de vannak akik már elkezdték. Februártól októberig tart a forgatás, de nekem nem kell végig ott lennem.

Lesz néhány zsúfolt hónap, és pár nem annyira zsúfolt. Júniusban például eyáltalán nem forgatunk, mert néhány színésznek vizsgája lesz.

MK: Milyen lesz Londonba költözni? Megy veled valaki?

EL: Már alig várom. Imádom Londont. De azért gyakran haza fogok jönni. Nem leszek ott egyhuzamban októberig. A zsúfoltabb hónapokban ott leszek, de amikor csak pár napot kellek, akkor főleg itthon leszek. Kell majd szereznem egy gardedámot. Erről még nem tudok sokat. Anyukám és apukám nem tud velem jönni, mert mindketten dolgoznak, a testvéreimnek pedig megvan a saját életük.

MK: Mit vársz legjobban?

EL: Már szeretném Lunát játszani. Remek karakter, imádom. Kényelmes a szerep. És nagyon jól akarom játszani. És igérem minden Luna rajongónak, hogy maximálisan hű maradok hozzá, mert ő nem érdemel ennél kevesebbet.

Luna ruhái is tetszenek. És hihetetlen lesz azokkal a híres színészekkel dolgozni, akiket imádok, és megtudhatom végre az össze színfalak mögötti titkot. Az egészet nagyon várom már!

MK: Hogy viselték az iskolástársaid (Greenhills-i iskola)? Gondoltad volna, hogy ekkora sajtószenzáció lesz belőle?

EL: A barátaim nagyon klasszak. Nagyon örülnek a sikeremnek, és nagyon izgatottak voltak, mikor elmondtam nekik. Igen, amikor láttam a tizenötezres sort a válogatáson, sejtettem, hogy médiaszenzációt csinálnak az ügyből. Mivel már rég rajongó vagyok, tudtam mi fog történni. Ennek ellenére, nagyon sokkoló volt, amikor bemondták a nevem a híradóban.

MK: Olvastál magadról olyat, amit most szeretnél helyreigatítani?

EL: Nem olvastam igazán nagy hazugságot. De azt szeretném üzenni azoknak, akik csalódottak voltak az első hivatalos fotóimat látva, hogy az volt életem első fotózása és nagyon kényelmetlenül éreztem magam.

Ráadásul, a filmben egyáltalán nem így fog kinézni Luna. Ezért arra kérlek titeket, hogy a film megnézéséig még ne ítéljetek el. Ígérem, nagyon keményen fogok dolgozni, hogy jó Luna legyen belőlem!

MK: Igaz az, hogy van egy Luna nevű macskád, akit az általad játszandó karakterről neveztél el?

EL: Igaz. Óriási szemei vannak, mint Lunának. Más szempontból viszont egyáltalán nem hasonlít rá.

MK: Mi tetszik neked Lunában?

EL: Már korábban is mondtam a könyvekről, hogy elfelejtetik velem a környezetem, és elvisz valahova máshova. Luna is ilyen. Néha a többi karakter túl normális, és az ember elkezd visszakavarodni a valóságba, de akkor jön Luna, aki nagyon vicces, őszinte is kicsit őrült, és akkor csak rá koncentrál az ember. 100%-ig őszinte. Semmit sem tettet, mert olyan kényelmesen érzi magát a saját bőrében.

Nem lázadozik, nem teszi az agyát, hogy "Hű, de büszke vagyok magamra" - ő egyszerűen csak van. Eszébe sem jut, hogy különbözik a többiektől.

A legtöbb embernek álarcot kell viselnie, hogy beilleszkedjen, és "menő" legyen, de Luna nem visel álarcot, épp ez benne a "menő". Egyébként pedig mindenkitől teljesen független.

Nincsenek barátai, és bár szeretne barátokat, mégsem marcangolja emiatt magát, mert nélkülük is jól elvan. A legtöbb ember boldogtalan lenne barátok nélkül.

Az embereknek szükségük van a barátaik támogatására, és enélkül bizonytalannak érzik magukat, de mivel Luna ilyen jól érzi magát a bőrében, nem zavarja őt a barátok hiánya. Tökéletes példakép.

MK: Várod már, hogy Daniel Radcliffe-fel együtt dolgozz?

EL: Igen. Ön nem várná? Dan csodálatos Harry. A többiekkel való közös munkát is nagyon várom már. Mind fantasztikusak. És ennél közelebb már nem kerülhetek ahhoz, hogy eljussak Roxfortba (sajnálatos módon, még mindig nem érkezett meg a roxforti behívóm) és itt életre keltik a könyv karaktereit, biztos nagyon élvezni fogom.