Mesélj a meghallgatásról.
Folyton csak azt mondom, hogy ez olyan, mint egy tündérmese. Az van, hogy az iskolába érkezéskor regisztrálnunk kell. Egy délután elkéstem, ami részemről teljesen megszokott eset. A szerepeket kiosztó rendező akkor épp az iskola halljában volt, én pedig épp siettem, hogy későként bejelentkezzem. Ő meglátott, meghallott, és azt mondta: „szeretném, ha ez a fiú velem jönne a meghallgatásra”. Így hát az, akinek abban az időben a legtöbb beleszólása volt a dolgokba, odajött hozzám, megkérdezte a nevem, aztán azt mondta: „később még megkereslek”. Egészen megrémültem. Azt hittem, hogy bajba kerültem, vagy mi. Elmentem tehát a laborba, ami az iskola másik felén volt, a rendező, pedig utánam jött, megtalált, és bevitt egy kis szobába. Viccesen azt mondta: „nagy filmsztárt csinálok belőled”. Én meg azt: „oké, rendben.” Mondta, hogy Harry Potter-meghallgatás folyik az iskolában, amiről tudtam is, de mivel a színjátszást nem vettem fel tantárgyként, ebből kifolyólag nem is gondoltam, hogy ott kellene lennem. De így elmentem, és én jutottam legtovább. Fiona Weir, a szerepeket kiosztó rendező igazán kedves volt. Beszélgettünk meg minden, aztán el akart vinni a stúdióba. Először nem tudtam elmenni az iskola miatt. A másodikra már mindenképpen el akartam menni, de aznap vizsgám volt, és megint lecsúsztam róla. Kívülről úgy festett, mintha nem is érdekelne a dolog. Azt hittem, semmi esélyem nem maradt. Lehiggadtam, és úgy gondoltam, már nem is fognak hívni. De még egyszer felhívtak, és elég mérgesek voltak velem. Olyanokat mondtak, mint „tudod te, milyen fontos ez a számodra? Ez a jövőd. Azt akarjuk, hogy gyere el a stúdióba.” Én pedig elmentem, újra meghallgattak, és megkaptam a szerepet.

Eleinte hallgatnod kellett róla, hogy megkaptad a szerepet?
Igen, az iskola kezdetén hallgatnunk kellett róla.

A barátaid megbocsátották ezt?
Igen. Az a helyzet, hogy tudták, hogy meghallgatásra járok. Az iskolaigazgató is megtudta, aztán bejelentette az iskolagyűlésen, amit pedig nem szabadott volna. Teljesen ledöbbentem. Nagyon különleges módon jelentette be, és a többiek igazából nem is értették, hogy miről van szó. Azt mondta, hogy „ja, igen, és Stan lett a bulgáriai kviddics-csapat kapitánya”. Mindenki rám nézett, én meg csak ültem ott és forgattam a szemem.

Előtte te is Harry Potter-rajongó voltál?
A húgom sokkal inkább, mint én. Amikor a Harry Potter először moziba került, akkor mutatták be a Gyűrűk Urát is. A húgom a Harry Potterre akart menni, de én azt mondtam, meg a barátaim is, hogy menjünk a Gyűrűk Urára. De aztán, amint megkaptam a szerepet, egyre jobban kezdett érdekelni a dolog. Megnéztem az összes filmet, elolvastam a könyveket, és rájöttem, hogy korábban nagyon rossz elképzeléseket tápláltam róla.

Mesélj a szerepedről.
Viktor nagyon kisportolt, ugyanakkor nagyon erősen koncentrál arra, amit tennie kell. Ezen a tusán arra összpontosít, hogy elérje a célját. Egyértelműen győzni akar. A tanára, Igor Karakoff mindig a háta mögött áll, támogatja, és arra buzdítja, hogy legyen erős, mert nyernie kell. Viktor tehát megteszi, ami tőle telik, bár nem mindig tűnik úgy, hogy ő a nyerő. Nem igazán beszél sokat. Sokkal testibb lény, mint a könyvben. Amellett, hogy kissé hűvös és távolságtartó, emberi és melegszívű is, mert gyengéd érzelmeket táplál Hermione iránt, és a durmstrangosokkal igazán baráti.

Mi volt a kedvenc jeleneted?
Egyértelműen a labirintus. Ezenkívül ez volt az első jelenet, amiben részt vettem. Ez volt az első akciójelenet, és egyben tanulási folyamat is, azzal a sok különleges effektussal.

Mi volt a szereped legnagyobb kihívása?
Egyértelműen megtanulni mindent, ami a vízzel kapcsolatos. Meg kellett tanulnom műugrani, mert Krum fejest ugrik a hajójukról, amikor megérkezik, és az nagy kihívás volt. Külön kiképeztek rá. Korábban sosem úsztam víz alatt, de azt hiszem, egész jól megtanultam.

Szeretnél továbbra is színészkedni?
Feltétlenül. Szerintem nagyszerű munka.

Forrás:Mézesfalás